Keszthelyi Gréta Kata első saját könyvével hatalmas sikert arat. Az írónővel a Facebookon sikerült interjút készíteni, amely során Vékony jégen című regényéről, valamint magáról az írásról is kérdeztem őt.

Sokan tiniként még nem igazán tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel, Keszthelyi Gréta Kata viszont már elmondhatja magáról, hogy letett valamit az asztalra. Mindössze 17 esztendős, de máris több ezren olvassák az általa írt Vékony jégen című regényt, amely nemcsak jó kritikákat kap, hanem magával ragadja az olvasót. Ha megnézzük a különböző közösségi oldalakat, vagy bloggerek véleményeit, akkor jól láthatjuk, hogy szinte mindenki tud azonosulni a szereplőkkel, vagy magával a történettel, amely több témával is foglalkozik. Az írónő saját tapasztalatokat is belevitt az írásba, hiszen sajnos megtudta, hogy milyen, mikor az anorexia átveszi a hatalmat. Ám őt nem törték meg a betegség okozta megpróbáltatások, hanem erőt és ihletet merített belőlük. Így született meg Lina története, amely négy esztendőn át íródott.

A fiatal lány méltó példakép lehet kortársainak, hiszen igazán nagy dolog, ha valaki már ebben a korban meg tudja mutatni a tehetségét és valami igazán jóra használja a fantáziáját. A Vékony jégen sok olvasó szerint nemcsak jó regény, hanem olyan történet, amely vonzza őket, amelyből tanulhatnak és amely ott van velük amolyan útmutatóként. A már említett betegség mellett a családon belüli erőszak témája is helyet kap benne, amely szintén megadja a kellő komolyságot, miközben mégis tisztában vagyunk azzal, hogy a történet főként a tiniknek szól. Az írónővel a Facebookon sikerült felvennem a kapcsolatot és szerencsére minden kérdésemre bő válaszokat kaptam. Bizonyára többen belefutottatok már a könyvbe ilyen-olyan platformokon, de ha nem, akkor az alábbi interjú valószínűleg meghozza a kedvetek hozzá!

Hatalmas siker a Vékony jégen című könyved. Gratulálok hozzá! Milyen érzés, hogy ilyen sok embernek tetszik?

Nagyon köszönöm! Egyáltalán nem számítottam ilyen fogadtatásra, mindig lenyűgöz, amikor azt hallom, hogy milyen mély benyomást tett a regény a családtagjaimra, ismerőseimre, de még ismeretlen emberekre is. Eleve az nagyon furcsa a számomra, hogy emberek olvassák a történetemet; azt a történetet, amin majdnem négy évig teljes titokban dolgoztam, és amit senkivel nem osztottam meg. Most pedig olvasom és hallom a visszajelzésekben, hogy Viktor kiben milyen indulatokat keltett, mennyire imádták Kost, ki milyen szempontból tudott azonosulni Linával, és nehezen hiszem el, hogy ez ugyanaz a történet, ami hosszú ideig csak az én fantáziámban - és persze a füzeteim lapjain – létezett.

Igazán komoly témákat dolgoz fel a regény. Honnan jött az ötlet?

Történetekben látom a világot, ezért mindig igyekszem fejben egy sztorivá átkonvertálni az eseményeket, amik engem érnek. Az alapötlet még csak egy műkorcsolyázó lányról szólt, akinek van egy edzője. Ez a „gondolatfoszlány” egy családi korcsolyázás alkalmával fogalmazódott meg bennem. Innen indult ki a történet, és ahogy telt az idő és velem is egyre több dolog történt, úgy kezdett a Vékony jégen cselekménye is fordulatokat venni. Amikor belecsúsztam az anorexiába, hamar egyértelművé vált a számomra, hogy szeretnék írni erről a témáról, és mivel akkoriban ez a történet volt az, ami a leginkább foglalkoztatott, ebbe vittem bele ezt a szálat, és Linára ruháztam rá ezt a betegséget. A könyv másik fő témája a családon belüli erőszak, ami engem mindig is foglalkoztatott. Maga a jelenség, a pszichológiája és dinamikája, az ijesztő gyakorisága a társadalmunkban, egyszóval az egész, úgy, ahogy van. Viktor karakterét eleinte nem terveztem ennyire erőszakosra, a kezdeti tervekben csupán egy szigorú családfő volt, de amikor írtam egy plusz jelenetet a könyvhöz, amiben elborul az agya, az hatással volt az egész regényre, mert éreztem, hogy benne több van, ő nem lehet „csak egyszer ilyen”. Úgyhogy átírtam a regényt, és ezáltal minden egy újfajta élt kapott.

Ahogy olvasom a művedről írt kritikákat az interneten, látom, hogy remek véleményekkel vannak róla. Szerinted mi az, amelytől olyan vonzó az olvasók számára?

Az eddigi visszajelzések alapján úgy gondolom, a népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy sokrétegű történetről van szó, így mindenki talál benne valamit, amivel azonosulni tud. Sokan mondják, hogy nagyon szerethetőek a karakterek, ami nekem mindig megmelengeti a szívemet. Nagyon közel állnak hozzám a könyvem szereplői, ezért hatalmas boldogsággal tölt el, hogy mások is hasonló véleménnyel vannak róluk. A történet gördülékenységére vonatkozóan is szoktam elismeréseket kapni, úgymint „letehetetlen”, meg hasonlók. Én magam is imádok olvasni, ezért ez különösen nagy bók a számomra. Ami miatt még vonzó lehet az olvasók számára, úgy gondolom, az az, hogy a témáját tekintve kevés ilyen könyvet találni ifjúsági irodalom kategóriában. Szerencsére az evészavarokról akad egy-egy könyv, de családon belüli erőszakról aligha. Ezért is örülök, hogy felkaroltam ezt a témát.

A Menő Könyvek jelentette meg a regényt. Nem sok írónak adatik meg, hogy neves kiadóval sikerül szerződést kötnie, úgyhogy ehhez is gratulálok neked! Körülbelül mennyi idő volt, míg a kéziratod beküldése után megkaptad tőlük a kedvező választ? Kérlek, mesélj kicsit a kiadási folyamatról!

Valóban nem sokaknak adatik ez meg, és ezért is vagyok végtelenül hálás a Menő Könyveknek, amiért én már ennyi idősen a saját könyvemet tarthatom a kezemben. Maga a kiadási folyamat egy hosszú, több lépcsős út volt, aminek során rengeteget tanultam: az írásról, a szerkesztésről, a szerkesztővel való közös munkáról, és persze magáról a könyvkiadásról. Sokáig post-iteken és jegyzetfüzetekben gyűjtöttem az ötleteimet és a fejezetek kezdeményeit, részleteit. Amikor összeállt a fejemben egy komolyabb vázlat, és tudtam, hogy nagyjából hogyan szeretném felépíteni a regényt, megkerestem a kiadóvezető-főszerkesztőt, Csapody Kingát, és előadtam neki az ötletemet. Tetszett neki, és azt mondta, szívesen elkezdene dolgozni velem ezen a regényen. Első lépésként szükség volt egy szülői beleegyezésre - ekkor mondtam el először anyának, hogy a Menő Könyveket érdekli a regényötletem, és megkérdeztem, hogy hozzájárulna-e ahhoz, hogy kiadják a könyvemet. Nem nehéz kitalálni, mi volt a válasza! Ezután kezdődött meg a közös munka a Kiadóval. Nagyon hálás vagyok a rugalmasságukért, és azért, hogy az elején nem szabtak meg nekem szigorú határidőket, amikorra x mennyiségnek vagy y fejezetnek kész kell lennie. Maximálisan tiszteletben tartották, hogy egy akkor tizennégy éves gimnazista voltam, akinek az írás mellett fontos volt az iskola is. Amikor elkészültem egy-egy nagyobb egységgel, elküldtem őket Kingának, aki megírta nekem a megjegyzéseit, iránymutatást kaptam tőle, ami alapján tovább tudtam menni. Amikor elkészültem a kézirat első változatával, előolvasók véleményezték, ami hatalmas segítség volt, mert így visszajelzést kaptam arról, hogy min kell még változtatnom, finomítanom, mit kell akár teljesen újraírnom, de abba is bepillantást nyertem, hogy mit tartanak egyesek a regény erősségének, mire helyezzek több hangsúlyt emiatt. Ezek alapján mondhatni újraírtam a könyvet. Végül a kézirat második változatán dolgoztunk együtt a szerkesztőmmel, Edinger Katalinnal, ami egy gyors és intenzív munka volt, mivel már ki volt tűzve a megjelenés dátuma.

Mi az, amit mindenképpen szeretnél elérni íróként?

Sokat szeretnék még írni a jövőben, rengeteg ötlet kavarog a fejemben. Egyelőre csak vázlataim vannak, de a tervem az, hogy előbb-utóbb ezeket is könyv formába öntöm. A célom az, hogy az összes világot és karaktert, akik egyelőre csak a fantáziámban léteznek, egy könyv lapjain életre keltsem. Ha egy dolgot kéne mondanom, hogy mi az, amit mindenképpen el szeretnék érni, az az, hogy olyan érzést hagyjak az olvasóban a könyvem elolvasása után, mint ami bennem lejátszódik Colleen Hoover regényeinek befejezésekor.

Mit olvashatunk tőled legközelebb?

Először le kell voksolnom fejben az egyik történetvázlat mellé, amivel aztán komolyabban foglalkozom, félretéve a többit, úgyhogy a válaszom az, hogy ezt még én sem tudom. Mindenesetre megígértem magamnak, hogy nem fogom elsietni a dolgot, mert az meglátszódna a szövegen. Továbbra is akkor fogok írni, amikor lesz hozzá hangulatom, akkor viszont nagyon meg tud szaladni a kezem. Szóval egyelőre nem tudom, hogy mikor és mit, de valamikor, valamit biztosan lehet majd tőlem olvasni. Időben szólni fogok.

Olvasóként mely műfajok állnak közel hozzád?

Nagyon szeretek fiatal felnőtteknek szóló könyveket olvasni, amik mélyebb témákat dolgoznak fel. Leiner Laurának lenyűgöz a munkássága, íróként ő az egyik nagy példaképem, a másik Colleen Hoover, akit feljebb már említettem, és akinek szerelmes vagyok a stílusába. Az ő regényeiben húztam alá először mondatokat, amik nagyon megfogtak, holott azelőtt sosem mertem ceruzával közelíteni egy könyvhöz.

Mit üzennél azoknak az íróknak, akik szeretnének hozzád hasonló módon sikeresek lenni?

Azt, hogy szenvedélyesen szeressék a történetet, amit írnak, és tartsanak ki mellette, bármi történjen is. Akkor írjanak, amikor tényleg rá tudnak hangolódni az írásra, mert én például kiérzem a saját rosszkedvemet még egy-egy bekezdésből is. Írjanak addig, amíg meg nem találják a saját hangjukat, majd írjanak azon a hangon, abban a stílusban. Írjanak le mindent, amit érdemesnek találnak rá, illetve amit nem akarnak, hogy feledésbe merüljön. Írjanak úgy, mintha számítana, és fog. Az író ír. Ez a világ egyik nagy törvényszerűsége. Szóval csak hajrá!

A könyvet a fenti fotóra kattintva tudjátok megvásárolni. A tehetséges lányt pedig az alábbi platformokon követhetitek:
Instagram (LINK)
Facebook (LINK)

(A cikket írta és az interjút készítette: Ebergényi Viktória)

(Fotók: Mátyás Attila, Menő Könyvek)