Aurora P. Hill hamarosan kiadja Csillagos ösvényen című könyvét. Többek között erről, valamint az írásról is kérdeztem őt az e-mailben vele készített interjú során.

Az írás szeretete jól látható Aurora P. Hill (polgári nevén: Preiml-Hegyi Hajnalka) honlapján. Az írónő már a bemutatkozásával szimpátiát ébreszt az emberekben, így nem is meglepő, hogy sokakat érdekel Csillagos ösvényen című könyve. Bár ez még csak az első regénye, mégis egyre nagyobb érdeklődés övezi. Noha ő maga sem gondolta volna, hogy valaha interjúkat fog adni a művéről, vagy magáról az írásról, ez mégis megtörténik. Drukkoljunk hát a tehetséges hölgynek, akit az alábbi interjúban ismerhettek meg jobban, hiszen e-mailben sikerült feltennem neki a kérdéseimet.

Hamarosan megjelenik a Csillagos ösvényen című könyved. Mikortól vehetik kezükbe az olvasók?

Pontos dátumot egyelőre nem tudok, de nagyon remélem, hogy ősszel már kézzel fogható lesz a kötet. Ez az első könyvem, még nem látom át az egyes lépésekre szánt időt, ezért a nagy időintervallum. Azonban a csoportban minden fontos lépésről értesítem a tagokat, így senki nem fog lemaradni a megjelenésről.

Úgy tudom, hogy nagyon sokan igényt tartanak a könyvre. Milyen érzés, hogy már a megjelenés előtt pozitív üzeneteket kapsz az olvasóktól?

Ha valaki azt mondta volna nekem egy évvel ezelőtt, hogy kíváncsiak lesznek rám az emberek, izgatottan várják majd a könyvemet, emellett interjúkat adok, akkor valószínűleg kinevetem az illetőt. Ez az egész olyan, mintha nem is velem történne meg. Hat hete indítottam el az oldalamat, és akkor dobtam be a bombát az ismerőseim közé, hogy valójában lassan két évtizede írok. A szűk család és néhány barát kivételével senki nem tudott róla, így hatalmas meglepetést okoztam mindenkinek. Az pedig, hogy már előjegyzés is van a könyvre, valami fantasztikus érzés. Ami az oldalon történik, hihetetlen. Nincs nap, hogy ne írjon valaki privát üzenetet vagy egy jóleső megjegyzést a napi poszt alá. Érdekes, hogy az eddigi összes előjegyzés mellé néhány szavas gratulációt és biztatást kaptam, ami azonnal motivál. Igyekszem pozitív hozzáállással írni a bejegyzéseket, és érezhető, hogy ezt a rezgést átveszik az olvasók is.

A honlapod szerint a regény nem lesz kapható kereskedelmi forgalomban. Miért döntöttél pont a magánkiadás mellett?

Rengeteg kutatómunka, heteken át tartó dilemma és néhány baráti példa után úgy döntöttem, hogy nem fogadok kiadót. Hosszú napokat töltöttem el pro és kontra listák írásával, és amikor már éppen kinéztem volna egy kiadót, mindig jött egy sugallat, hogy inkább ne tegyem. Nem konkrétan a kiadó miatt, hanem belső késztetés volt az ok. Szeretem kézben tartani a dolgaimat, és ez egy olyan dolog, amit tényleg nem akarok kiadni a kezemből. Tizennyolc év munkája, ráfordított ideje, átvirrasztott éjszakák sora mondatta ezt velem.
Amikor végre eldöntöttem, hogy belevágok a magánkiadásba, a nulláról kezdtem. Volt néhány ismerős, akiken keresztül kicsit belepillantottam a folyamatba, de ténylegesen saját magam építettem fel a stratégiámat, és kerestem meg a megfelelő embereket. A netről tanultam meg, mi hogyan zajlik, lépésről lépésre átrágtam magam a fogalmakon, felírtam, kire van szükségem, aztán nem volt megállás. Mintha valaki odafönt is akarná ezt a regényt, mert a lehető legmegfelelőbb embereket sodorta az utamba.
A regényt egyelőre nálam lehet majd megvásárolni, előjegyzés pedig a weboldalon, illetve a csoportban megadott emailcímen vagy privát üzenetben lehetséges. 

A történet egy könyvsorozat része. Mikor döntöttél úgy, hogy több részen át szeretnéd vinni a sztorit?

A regény őstörténete 18 éves, 2003-ban írtam golyóstollal, vonalas füzetbe. Visszaolvasva elég egyszerű volt a történetvezetés, rengeteg potenciált láttam benne, és pár évvel később harminc fejezetet írtam meg ebből az alapból, ami már más irányba ment, mint a kézzel írt változat. Itt következett tíz év kényszerszünet: külföldre költöztem, munka, családalapítás mellett nehéz volt az írásra koncentrálnom, de a történet néha-néha foglalkoztatott, ami már akkor kibomlott a gondolataimban.
Tavaly, 2020-ban aztán otthon ragadtunk a sok lezárás miatt, és bevallom, kezdtem begolyózni attól, hogy nem találtam fel magam. Végül egyik nap rászántam az időt, és elővettem a regényt. Elolvastam a fejezeteket újra, és rájöttem, hogy ennek egyáltalán nincs még vége, sőt, annyi dolog jutott eszembe, hogy a történet kinőtte magát, és négy kötetben határoztam meg a hosszát. A második kötet már készen van, a harmadikat pedig a felénél abbahagytam, hogy az első könyvvel tudjak foglalkozni. Amint tördelőhöz kerül a Csillagos ösvényen kézirata, ismét felveszem a szálakat a harmadik könyvben, és igyekszem gyorsan befejezni. Utána természetesen jöhet a negyedik könyv, szóval nem fogok unatkozni még egy darabig.

Írói álnév olvasható a könyv borítóján. Miért gondoltad úgy, hogy nem az anyakönyvezett neveden adod ki a művedet?

Ennek több oka is van, de a legfőbb, hogy külföldön mentem férjhez, és a férjem nem magyar állampolgár. Ennél fogva egyetlen betűt sem olvasott tőlem, ami nekem nagy előny, mert nem kell dugdosnom előle a kéziratot. A gyerekek még nem tudnak olvasni, így ez sem probléma. A férjem azonban kíváncsi ember, és amikor először megtalált a kis írósarkomban veszettül gépelni, akkor a következő kis párbeszéd folyt le köztünk:

„- Mit csinálsz?

- Írok.

- A könyvedet? Kiadod?

- Miért? Kiadjam?”

Ezt már csak anekdotaként mesélem el mindenkinek, de azt hiszem, itt gondoltam rá először, hogy mivel nem csupán magyar barátaim vannak, ők is szívesen olvasnának tőlem. Az írói álnevem angolosított verziója a férjezett nevemnek, de jobban éreztem magam miatta, és könnyebb is kimondani. Tapasztalat. Ha tényleg igény van az idegen nyelvű verzióra, akkor egy angol névvel egyszerűbb bekerülni az emberek közé. Ki tudja, mit hoz a jövő…

A honlapodon olvasható. hogy otthon van az íráshoz egy saját kis helyed. Szerinted mennyire fontos az, hogy hol alkotja meg az ember a regényét?

Nekem a gyerekek miatt volt fontos, hogy magamra zárhassam az ajtót. Bár igyekszem nappal nem írni, van néhány dolog, amit nem tudok este megcsinálni, így kellett egy kis helyiség, ahova visszavonulhatok. Nyitott a lakásunk, szinte csak a szobáknak van ajtaja, és bár megoldható lett volna, nem akartam pl. a hálószobában zavarni. Így maradt a spájz, a sufni, ahova befért egy íróasztal meg egy szék. Ha megéhezem írás közben, csak hátranyúlok, és kiveszek valami nasit a fiókból. Tiszta haszon. J
Muszáj, hogy kényelmes legyen a hely, ahol alkotok. Nem tudok összegörnyedve, párnákkal felpolcolt háttal több órán keresztül írni. Kell a hely a kezemnek, a jegyzeteimnek, a szinonimaszótárnak, a teásbögrémnek meg a telefonomnak, amin sokszor zenét hallgatok írás közben. Nyomorogva nem tudok kibontakozni. Ágyban például csak olvasni tudok vagy a kéziratot ellenőrizni.
Gondolom, mindenkinek más a megszokott, de én ragaszkodom az asztal-szék kombinációjához.

A könyv főszereplője Gabriela. Hogy jellemeznéd a karaktert?

Amikor a történetet kitaláltam, vagyis csupán egy gondolatfoszlány volt meg bennem, ő volt az első karakter, akit életre hívtam. Sokkal hamarabb létezett, mint ahogy írni kezdtem volna a regényt, ahogy említettem, füzetbe tollal. Az első kéziratban leginkább egy romantikus, gyengébb szereplő volt, akit pátyolgatni kellett, és ez valószínűleg összefüggött azzal, hogy tizenhat évesen ilyen felfogásom volt, ezt kerestem a könyvekben is.
Így, tizennyolc évvel később már én is tapasztaltam egyet s mást, kinőttem a tinédzserkorból, és sokkal árnyaltabban láttam őt is különböző szituációkban. Ahogy újraírtam a regényt, úgy lett Gabriela egyre összetettebb. Pátyolgatottból önmagát ismerő és elfogadó ember lett, gyengéből nem is fizikailag erőssé, inkább alkalmazkodóbbá vált, és sokkal bátrabb lesz a regény végére. A kezdeti idegenkedése valami újtól egyfajta elfogadó, nyitott, reményteli hozzáállásba fordul át, de az igazi váltást majd a második kötetben tapasztalhatjuk meg.
Az ő szemén keresztül látunk mindent a történetben, így tényleg jól kiismerhetővé kellett formálnom a jellemét. Az olvasók majd eldöntik, hogy mennyire szimpatikus nekik Gabriela személyisége.

A borítót Bánki Szilvia készítette. Szabad kezet adtál neki a megalkotásakor, vagy kész ötlettel álltál elő neki?

Szilvit egy anyukás csoportban találtam meg, mert tudtam, hogy grafikus, tervező, festő (Sylvia Art&Design), és szerettem volna megkérdezni, hogy vállalja-e a borítót. Az első telefonbeszélgetésünk alatt kiderült, hogy sokkal többet tud a könyvkiadásról, mint azt gondoltam volna. Elmesélte, hogy neki is voltak írói próbálkozásai, szeret tördelni, nyomdai kapcsolatai is vannak, és még a könyv digitális verzióját is el tudja készíteni. Itt már éreztem, hogy ő az én emberem, és nem is kerestem mást.
A borító alapja egy interneten látott kép volt, ami nagyon megfogott. Nem akartam, hogy plágium gyanúja merüljön fel, ezért megmutattam Szilvinek a képet, hogy lássa, milyen hangulatot szeretnék átadni az olvasóknak, és csupán néhány apróságot mondtam neki. Átküldtem a kéziratot is, hogy olvasson bele, és meséltem neki a főhősről. Itt talán már nem is titkolhatom, hogy Gabriela van a borítón. J
Szilvi rögtön az első tervvel beletrafált. Imádtam a képet. Értette, mit szeretnék, és pár javítás után lefixáltuk az első kötet borítóját. Teljesen rábíztam, mit hall ki abból, amit elmondtam, és tökéletes lett az eredmény. Már a kötet tipográfiájával foglalkozunk, aztán jöhet a tördelés. Nagyon könnyű vele együtt dolgozni, és izgatottan várom a további közös munkákat.

Nagyon sokan adják írásra a fejüket manapság. Mit üzennél azoknak, akik szintén belevágnának a dologba?

Írjatok! Ne azon tűnődjetek, ki mit mond! Ha ott a gondolat a fejetekben, írjátok le! Mindegy, hogy egy szó, egy név, egy helyszín vagy egy egész fejezet. Le kell írni mindent, mert sokan csak dédelgetik az álmaikat, és nem mernek belevágni. Általában az ember áll saját maga útjában, de könnyebb másra fogni, ha nincs motiváció.
A legnagyobb írók is elkezdték valahol, nem születtek azonnal híresnek. Találjátok meg a hangotokat, a stílust, amin a legkönnyebben kommunikáltok, és gyakoroljatok! Kérjetek véleményt, fogadjátok el a kritikát, mert ebből tanultok igazán!
Írni azonban nem elég. A szenvedély tüze nélkül minden könyv csak egy rakás mondat egymásra hányva. Ti vagytok a könyv lelke, akik életet leheltek a szavakba, és mozgósítjátok az olvasót. Mi ez, ha nem egy gyönyörű adottság?
Merjetek írni!
Ezekkel a gondolatokkal zárom a mondanivalómat. Köszönöm szépen a beszélgetést!

Aki szeretné megrendelni a kereskedelmi forgalomban nem kapható könyvet, az az alábbi e-mailcímen megteheti: auroraphill.books@gmail.com. E-könyvként is megjelenik majd a mű, úgyhogy azt is érdemes jelezni a megrendeléskor, hogy azt, vagy a nyomtatott változatot szeretnétek-e kérni.

Természetesen hivatalos honlapja is van, illetve jelen van a közösségi médiában is. Úgyhogy az alábbi linkeken is jobban megismerhetitek őt:

https://aurora-p-hill-iroi-portalja.webnode.hu/
https://www.facebook.com/auroraphill
https://www.instagram.com/aurora_p_hill/

(A cikket írta és az interjút készítette:  Ebergényi Viktória)

(Fotó: Németh-Csóka Adrienn, facebook.com/auroraphill)