Te szinkronizáltad Nare karakterét A nagykövet lánya című sorozatban. Szerinted milyen az őt alakító színésznő, Neslihan Atagül játéka?
Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy egy török sorozat főszereplőjének lehetek a magyar hangja. Szeretem, hogy Neslihan Atagül nagyon természetesen játszik. Azokban a jelenetekben, ahol boldog és mosolyog, sugárzik, de ebben a sorozatban sajnos ezek a pillanatok ritkábbak, mint a drámai események.
Igazán fontos témát boncolgat a széria, hiszen a főszereplőt megerőszakolták. Szerinted mennyire befogadóak a nézők az ilyenfajta traumákon átesett karakterekkel?
Fontos, hogy ne kezeljük tabuként ezeket a nehéz témákat. A társadalomnak, az emberek gondolkodásmódjának hatalmas szerepe van abban, hogy az ilyen traumát elszenvedett áldozatok el tudjanak indulni a feldolgozás rögös útján. Hiszek abban, hogy a nézők is befogadóak és elfogadóak, ha a sorozatokban is figyelemmel kísérhetik az ilyen traumán átesett karakterek sorsát, boldogulását.
Az alkotás hazánkban is nagyon népszerű. Mit gondolsz, mi a sikerének a titka?
Szerethetőek a karakterek, akik boldogan élnének, ha a kevésbé szerethető karakterek ármánykodása nem szakította volna el őket egymástól 8 évvel korábban. Nagyon igazságtalan, amin Nare és Sancar keresztülmegy. Ezért drukkolunk, hogy a szerelem és a jó emberek legyőzzék a ellenük irányuló gonoszságot. Valójában a körülöttük lévő emberek áldozatai, miközben ők ketten nagyon boldogok lehetnének együtt. Ha hagynák...
Bizonyára sokaknak eszébe jut a kérdés, hogy vajon a szinkronszínészeknek milyen hallani a saját hangjukat a tévében. Te meg szoktad nézni azokat a műsorokat, amelyeken dolgoztál?
Minden epizódot nem tudok megnézni, de belehallgatok szinte minden sorozatba, amiben dolgozom. Mostanában nagyon különböző karaktereket osztanak rám a rendezők, ami engem boldoggá tesz. Különféle kihívások, amitől izgalmas a munka.
Mostanában a Derült égből apa című sorozatban is hallhatjuk a hangodat. Ez a széria már sokkal könnyedebb hangvételű. Mennyire szereted ezt a műfajt?
Igazi időutazás volt ez a sorozat. A dél-amerikai telenovellákat az utóbbi néhány évben háttérbe szorították - az egyébként remek - török szériák. A stáb (rendező, hangmérnök) és a színészek is örültek ennek a nosztalgiának. Remek hangulatúak voltak a forgatások. Jó volt egy kicsit elszakadni a komolyabb hangvételű filmektől és felhőtlenül szórakozni.
Bizony azt mondhatjuk, hogy a szinkronizálás is színészet, hiszen ebben az esetben is meg kell formálni egy karaktert, de ilyenkor a hanggal kell játszani. Hogyan szoktál felkészülni a szinkronos munkáidra?
Amikor felhív a gyártásvezető, hogy egy rendező rám gondolt egy új sorozatnál, akkor megkérdezem, hogy mi a sorozat eredeti címe és mi lesz a karakterem neve. Rá szoktam keresni az interneten és utánaolvasok, belenézek, hogy valamennyire képben legyek már az első forgatáson.
Sokan bele sem tudnak gondolni, hogyan is történik maga a szinkronizálás. Hogyan tudnád leírni ezt a munkát?
A pandémia hatása, hogy az elmúlt másfél évben jellemzően egyedül dolgoznak a színészek. Tehát a főszereplő szerelmespár magyar hangjai sem találkoznak. Ez nem könnyíti meg a dolgunkat bizonyos jeleneteknél. Mindig megkérdezem ki lesz a partner hangja, hogy legalább magamban az ő hangján képzeljem el a dialóg másik felét. Ha őt már előttem felvették, akkor legalább hallom a fülhallgatóban. A szöveggel és magával a filmmel is a stúdióban találkozunk először. Nincs sok felkészülési idő, de a sorozatoknál néhány rész után már annyira ismerjük a szinkronizált színészt, hogy nagyjából tudjuk mit hogy fog eljátszani. Vagy legalábbis könnyebben követjük.
Rengeteg produkcióban hallottuk már a hangodat. Volt már olyan, hogy például a közértben felismerték a hangodat és azonosították valamelyik szinkronszerepeddel?
A nevemről inkább felismernek, mint a hangomról. :) Olyan még nem volt, hogy kértem 10 dkg párizsit és felkapták a fejüket a boltban. Ha bemutatkozom vagy mondjuk levelet veszek át a postán, akkor előfordul, hogy megkérdezik, hogy "az" a Mezei Kitty vagyok-e. Sok olyan név van - akár színészek, akár stábtagok - , akiknek a nevére az emberek többsége felkapja a fejét, hiszen évek óta hallja a filmek elején vagy végén. Talán mindenki nevében mondhatom, hogy ez nekünk öröm.
(A cikket írta és az interjút készítette: Ebergényi Viktória)
(A fotót e-mailben küldte: Mezei Kitty)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés