Jó néhány éve dolgozom már, így sok mindent meg tudtam figyelni. Többek között azt is, hogy vannak, akik kifejezetten előnyös helyzetben vannak. Nem gyűlölködő cikket akarok ebből összehozni, hanem rávilágítani a tényre, hogy bizonyos emberek sokkal többször tartanak szünetet a munkahelyükön, mint mások. Ehhez pedig nem kell mást tenniük, mint egy egészségkárosító dolgot szükségletként megnevezni, és ezáltal kihasználni az előnyöket. Ez az előny pedig nem más, mint a több szünet.

Kezdjük azzal, hogy alapjában véve semmi bajom nincs azzal, ha valaki cigarettázik (persze azért nem kell a pofámba fújni). Mindenki úgy károsítja az egészségét, ahogy szeretné, nekem történetesen semmi közöm hozzá. Ahhoz viszont igen, amelyet jó néhányan észrevettünk már: hogy sokkal több szünetet érdemelnek ki. Egy átlagos gyárban egy, vagy esetenként két szünet jár nyolc órai munkavégzés esetén. Ez azt jelenti, hogy ekkor kell elintéznünk az evést, a mosdót, illetve a cigarettázást. Persze nyilván mosdóba mehetünk máskor is, hiszen az szükséglet. Úgy gondolom, többek nevében jelentem ki, hogy azért igyekszünk addig bírni, amíg csak lehet. De van, hogy az embernek mégiscsak muszáj kimennie a szüneteken kívül is. Azonban nemcsak mi, “pisisek” megyünk ki, hanem a bagósok is (és nyilván ők is mennek WC-re is). Emlékszem, egyszer volt már példa arra, hogy egy főnök megjegyezte a bagósok védelmében a következőt: “De hát mások meg kimennek WC-re!”. Igen ám, de viszont a bagósok is kimennek WC-re is, és bizony nem szép dolog azt sugallni, hogy a cigarettázás egyenértékű a WC-használattal. Arról nem tehet senki, ha szüneten kívül ki kell mennie a mosdóba, de tényleg dohányozni olyan fontos?

Tudom, ezzel a felháborodásommal sokan utálni fognak, de érdemes kicsit számolni. Hány percet is töltenek dohányzással a nyolc óra alatt (persze nem számítva a szüneteket)? Nagyon sokszor dolgoztam már más helyett, azért, mert kiment bagózni, sőt, még kávézni is. Így pedig nemcsak öt percet volt távol, hanem annál többet. Semmi bajom, ha valaki kimegy WC-re, és be kell állnom a helyére, vagy lemegy a vércukorszintje és ki kell ugrania kajálni. Ezek érthető dolgok. Viszont úgy vélem, a nem dohányzókkal szemben nem igazságos, hogy ők kiülnek negyedórára a dohányzóba. Főleg akkor nem, mikor megjegyzik, hogy valamelyikünk ki merészel menni WC-re. Volt már olyan, hogy ezt mondtam valakinek, mire az volt a válasz, hogy akkor menjek ki enni, vagy azt is megjegyezte már valaki, hogy én is kezdjek cigizni. De nem fogok. Én nem megyek ki szüneteken kívül (max. WC-re), és akkor sem kezdenék dohányozni, ha milliárdok ütnék a markomat. Ismételten leírom, hogy semmi bajom azzal, ha valaki dohányzik. De igenis tenni kellene az ellen, hogy a rossz szokásukért ne érdemeljenek ki több szünetet. Nem azért, mert én nem megyek ki. Hanem azért, mert nem igazságos. Van olyan bagós, aki kibírja. Úgyhogy ezt bizonyítja, hogy ki is lehet bírni.

(Írta: Ebergényi Viktória)

(Fotó: Pixabay)