A minap fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amely arról szólt, hogy egyesek külső alapján választanak barátokat. Bevallom, igen heves érzelmeket váltott ki belőlem a téma, így az alábbiakban erről olvashattok.

A minap hallottam, ahogyan egy fiatal nő és egy fiatal férfi (nem írom le, hogy hol) beszélgettek és mivel nem voltam tőlük messze, így hallottam. Többek között az volt a témájuk, hogy mennyire fontosnak tartják a külsőt. És ezt nem a romantikus kapcsolatoknál említették meg, hanem bizony a barátoknál. Szóval, ezek a fiatalok kijelentették, hogy egész egyszerűen nem érzik jól magukat olyan emberek társaságában, akik a véleményük szerint nem ütik meg külsőségekben az általuk kreált szintet. Azaz, ha valakit rondának tartanak, azt nem tartják érdemlegesnek a beszélgetésre.

Én magam már többször voltam a gúny tárgya a külsőm miatt és sajnos olykor ezért a tükörbe sem szeretek belenézni. Mindig úgy tartottam, hogy nincs olyan, hogy valakit mindenki csúnyának tart, ebből következően pedig olyan sem létezik, akit mindenki szépnek tart. De mégis vannak emberek, akik azt hiszik, hogy mert valaki nekik nem tetszik, az azt jelenti, hogy az illető csúnya. Szerintem ez pusztán ízlés kérdése. Érzékenyen is érintett a kijelentésük, úgyhogy csak szótlanul hallgattam őket és különben sem lett volna értelme ezen vitázni. De felfogni viszont nem tudom, hogy miért kell a barátainkat szépnek látnunk. Akkor ezek az emberek szimplán kizárnak valakit, mert nem tetszik nekik a külseje? Gondoljatok csak bele, hogy mondjuk dolgoztok valaki mellett, de nem szól hozzátok egy szót sem és egyszercsak kiderül, hogy azért, mert nem tart titeket szépnek. Ha konkrétan ezt ki is mondaná valaki nekem, nem tudom, hogyan reagálnék. “Figyelj, nem vagy szép, ezért nem szólok hozzád” – ezt mondaná, ha megkérdezném, miért nem beszél velem. Jó, én sem vagyok egy szószátyár, sőt, meglehetősen csendes vagyok olykor és bizony van, mikor bal lábbal kelek fel és akkor inkább nem szólalok meg, nehogy megbántsak valakit (sajnos ez nem mindig jön össze), de soha nem tennék olyat, hogy valakit egyszerűen kizárok a társaságból, mert nem tetszik a külseje.

Azt hiszem, a külsőségek túlságosan is irányítják az életünket. Bevallom, a sok negatív beszólás és hátam mögött beszélgetés miatt mindig próbáltam ügyelni arra, hogy ne adjak okot a kritizálásra, de ez bizony lehetetlen, hiszen soha nem lehet mindenkinek megfelelni. Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy én sosem lepődök meg bizonyos dolgokon, mert én is szoktam. A minap például egy nő fürdőruciban sétált végig a városban messze a strandtól és bizony nagyot lestem. De hogy ezért kiközösítsek valakit, az tőlem távol áll. Azt aláírom, hogy az ember nem tud mindenkivel ugyanúgy szóba elegyedni. Én sem tudok, hiszen vannak emberek, akikkel nincs közös témánk. De valakit tényleg azért kell mellőzni, mert rondának tartjuk? És mégis ki mondja meg, hogy mely emberek számítanak rondának?

Mikor a közösségi oldalakat ézem, főleg a hírességekről szóló cikkekknél olvasom a bejegyzéseket, akkor bizony látom, hogy az internet népe is meglehetősen kíméletlen tud lenni. Képesek porig alázni valakit csak azért, mert valami kifogásolhatót találnak a másik külsejében. De kérdem én: Tükörbe néz ilyenkor az illető? És ami még fontosabb: Nem tudja, hogy minden embernek vannak érzései? Úgyhogy a címben feltett kérdésre sajnos a válasz bizony: Igen. És mivel az interneten arctalanul fröcsöghetnek az emberek, így könnyen eljuthatnak odáig, hogy már a környezetüket is fikázzák. Vagy ugyebár van, aki alapból azt teszi. De hogy őszinte legyek, nem is akarok egy olyan ember barátja lenni, aki a külsőm alapján ítél meg. Erre szoktam mondani: Ha nem tetszem, ne nézz rám!

(Írta: Ebergényi Viktória)

(Fotó: Pixabay)