Az MVM Dome-ban idén volt megtartva az első koncert, méghozzá Enrique Iglesias által, így bizony én magam is ott járhattam. Az alábbiakban arról olvashattok, hogy ment a bejutás a koncertre, illetve milyen maga az épület az én véleményem szerint.

Június 12-én jártam a nemrég nyílt MVM Dome-ban, ahol Enrique Iglesias 3 állomásból álló európai turnéjának részeként látogatott hozzánk és adott koncertet. Mivel korábban inkább állóhelyeket szoktam választani, ezen változtattam és ülőhelyről élveztem a műsort. Szerencsére a bejutás gördülékenyen ment. A külső ajtókat valamivel 18 óra után nyitották ki, ahol aztán az emberek egyesével mentek tovább. Egy forgóajtónál kellett beolvasni a jegyek kódját, amely valakinek könnyebben ment, valakinek segíteni kellett, de az összes bejutópontnál (amelyből különben jó sok volt), volt segítség. Természetesen a táskákat ki kellett nyitni, hogy a biztonsági őr belenézzen, de nem tartott sokáig.

Aztán mikor átjutottam a forgóajtón, rögtön a mozgólépcsőn pillantottam meg. Mivel mondhatni félek tőle, így inkább a rendes lépcsőt választott és jó volt látni, hogy a mozgássérültek számára lift is volt. Szerencsére az egész épület tele van feliratokkal és nyilakkal, sőt, helyenként még térképet is láthatunk, így én személy szerint hamar megtaláltam, hogy hol kell majd bemennem, de persze minden ajtónál állt segítség, aki útba tudta igazítani az embereket. Igen, újabb ajtók következtek, amelyeket aztán 19 órakor nyitottak meg. Ezt nagyon jónak tartom, hiszen így nem tódul be egyszerre a nagy tömeg, mindenki kultúráltan meg tudta keresni, hogy hol kell bemennie. A szektorok meg voltak számozva, a sorokat betűkkel jelezték, míg a székeken szintén számok voltak. Pozitívum volt, hogy nemcsak az alkalmazottak segítettek, hanem bizony a közönség is segített egymásnak. Azonban sokan így sem kértek segítséget, így még sokáig bolyongtak össze-vissza, pedig szerintem igazán átlátható minden, és tényleg bőven volt segítség, így bátran lehetett kérdezni is. Korábban azt olvastam róla, hogy a sorok között (tehát mikor valaki mondjuk kimegy a mosdóba) könnyű közlekedni és a többeiknek nem kell felállni. De fel kellett, úgyhogy ez számomra negatívum. Bár nekem nem kellett felállnom, mert az én soromból nem ment ki senki. Az ülőhelyek különben igazán remek szögben voltak, hiába ült volna előttem magas ember, akkor is ráláttam volna rendesen a színpadra. Maga az épület kívülről és belülről is igazán modern benyomást kelt, számomra tetszetős. Szintén jó, hogy úton-útfélen van mosdó, illetve büfé is, bár utóbbit én nem próbáltam ki. Ami még viszont nem jó, hogy nehezen megközelíthető az épület: az aluljárókban könnyű elkeveredni, míg az utca nagyon forgalmas, bár szerencsére rendőrök irányították a forgalmat, így biztonságos volt átkelni. Viszont szálláshely lehetne több is a közelben, mert biztos kihasználnák az emberek. De bízom benne, hogy ha a jövőben ismét eljutok oda, addigra már több szálloda közül lehet majd választani.

(Írta: Ebergényi Viktória)

(Fotók: Ebergényi Anita)