Rácz Anna Zsófia igazán nemes szakmát választott magának: pszichológusként segít másoknak. Sikerült vele e-mailben interjút készítenem, amelyben többek között arról is nyilatkozott, hogy miért választotta ezt a hivatást, illetve kérdeztem őt a gyűlöletről és annak miértjeiről is.

Rácz Anna Zsófia - vagy ahogyan követői még ismerik: RAZS - igazán dícséretre méltó foglalkozást választott. Pszichológusként másokon segít, nemcsak személyes konzultációkon kereshetitek fel őt Budapesten, hanem közösségi oldalain is. Remek blogot is vezet, amelyen igazán fontos témákról ír. A sokoldalú fiatal hölggyel sikerült e-mailben interjút készítenem, amelyben többek között a szakmájáról és a gyűlöletről is kérdeztem őt.

Miért döntöttél a pszichológus szakma mellett?

Több okból: egyrészt ösztönösen rezonáltam másokkal már gyermekkoromban, könnyen empatizáltam, alakítottam ki bizalmi kapcsolatokat. Nem volt könnyű gyermekkorom, szerettem volna érteni. És szerettem volna segíteni másoknak. Valójában semmi más nem érdekelt ezen a területen kívül és ez nagyjából a mai napig így maradt. Ebben érzem magam otthonosan, itt vagyok elememben.

Szerinted mi a legnehezebb a szakmádban?

Nagyon jó kérdés. Nehéz, hogy a kliensek sokszor tőlünk várják a megoldást, pedig az náluk, bennük rejlik. Mi kérdésekkel, összefüggések megvilágításával, új nézőpontokkal tudunk segíteni, de gyors, tuti megoldásunk nincsen. Sok a kihívás, ez a szakma, ez a terület folyamatos fejlődést kíván, amire késznek és nyitottnak kell lenni. De ha az embernek megvan a belső motivációja, az igazi tűz a segítésre, akkor a nap végén megéri minden: a belefektetett idő, pénz, energia, félretett nehézségek. Ez persze minden szakmával így van, ha az embernek szenvedélye van benne. Az enyém a pszichológia.

Mire számíthatnak nálad azok, akik segítséget kérnek tőled?

Ahogy az előbb említettem: kérdésekre, új szempontokra, elfogadásra. A mai világban annyira ritka az ítélkezésmentes kapcsolat. Amikor önmagunk lehetünk, és nem kell félnünk a másik reakciójától. Na ez a kapcsolódás pont ilyen: hozzám emberek jönnek kipakolni a bőröndjüket, amire együtt ránézünk és megpróbáljuk megérteni a csomagot minden ítélkezés nélkül. Meg azt hiszem, motivációra és erőre. Szeretem azokat a pillanatokat, amikor a klienseim rájönnek, hogy mi fölött van kontrolljuk, hol vannak a határaik, hogy igenis fontosak az igényeik, a szükségleteik. Mikor rátalálnak magukra, a saját belső erejükre. Ennek a megtalálásában tudok segíteni.

Milyen emberből válhat jó pszichológus?

Nem szeretek általánosítani, szerintem nincsenek ilyen meg olyan emberek, ahhoz túl komplexek vagyunk. Inkább azt tudom elmondani, hogy milyen készségek, kompetenciák fontosak szerintem: ilyen például a kitartás, az őszinte elhivatottság, az empátia, a segíteni akarás, az önismeret. Én úgy érzem, hogy a legtöbbet a saját önismereti folyamatomból tanultam és az önismereti saját élmény kihagyhatatlan, ha valaki pszichológusnak tanul, szerencsére kötelező.

Nemcsak személyes konzultációt vállalsz, hanem jelen vagy az internetes felületeken is. Miért döntöttél úgy, hogy így is adsz tanácsokat?

Tanácsokat mi nem adunk, ez nagyon fontos. Nem vagyunk hibátlanok, vagy mindent tudók, így nem tanácsolunk. Kérdésekkel, meglátásokkal támogatjuk a hozzánk fordulókat, illetve én blogot írok és social media oldalaimon igyekszem hasznos tartalmakat megosztani. Az online térbe engem elsősorban a vírus helyzet kényszerített, de vannak kliensek, akik vidéken élnek, így a budapesti személyes konzultációk nem is megvalósíthatóak. Természetesen személyesen is tartok konzultációkat, a weboldalamon lehet tájékozódni az elérhetőségeimről: www.razs.blog.hu.

Ha már az internetnél tartunk. Szerinted mi az oka annak, hogy sokan gyűlölködnek a közösségi médiában?

Sajnos nagyon gyakori jelenség ez manapság. Rengeteg felgyülemlett düh rekedt az emberekben, amit nem tudnak hova csatornázni. Az internet lehetőséget biztosít, hogy arctalanul vagdalkozhasson az, aki szeretne. Erről a témáról írtam bővebben egy blog bejegyzésemben, itt tudtok róla olvasni: https://razs.blog.hu/2020/10/01/rosszindulat_841.

Állandó téma a rasszizmus is. Mit gondolsz, miért alakul ki az emberekben ez a fajta gyűlölet és mit lehetne tenni ellene?

Az előítélet, a sztereotipizálás és a diszkrimináció nagyon komplex témakör, megpróbálom röviden kifejteni. A rasszizmus egyik forrása a sztereotípiák alkotása, mely során bizonyos társas csoportról negatív hiedelmeket alkotunk. Olyan társas csoportokról van itt szó, akik osztoznak valamilyen közös tulajdonságban. Saját magunkat is besorolhatjuk bizonyos csoportba, amivel gyakran együttjár saját csoportunk felértékelése, míg mások leértékelése. A sztereotípiák, a csoporthoz tartozás megerősíti a különbségeket csoportok között. A sztereotípiák - melyeket személyes tapasztalatok és társas tanulás révén sajátítunk el, aktivizálódnak (pl. címkéket aggatása más csoporttagokra) -  ez vezet az előítélet, diszkrimináció létrejövéséhez. Ha megpróbáljuk elutasítani a sztereotípiákat és azokat nem igazoló tényeket keresni, segít. Illetve az is, ha olyan emberekkel találkozunk, ismerkedünk, akik felé előítélettel fordulunk, de ahogy említettem, ez annál sokkal komplexebb témakör, mint hogy pár sorban kifejthető legyen, hisz ki keresi olyan emberek társaságát, akit elítél?

Rengeteg negatív támadás éri a hírességeket is. Sokan ugyanis ismeretlenül ítélkeznek felettük, ha pedig valaki számonkéri őket, akkor ehhez hasonlót írnak: “Híresek, tehát vállalták, hogy gyűlölni fogják őket”. De fel lehet egyáltalán készülni a gyűlöletre? Milyen törést okozhat ez az adott gyűlölt személy lelki világában?

Az, hogy ki hogyan kezeli, ha gyűlölettel fordulnak felé, eltérő lehet olyan szempontból, hogy mennyire viseli meg. Megpróbálhatjuk trenírozni magunkat a bántó indulatra, de azt hiszem, hogy inkább csak nem kellene gyűlölködni. Az, ha valakit gyötrünk és sértegetünk, az bántalmazás. Én nem gondolom, hogy egy olyan világot kellene teremtenünk, amibe ez belefér. Lehet valakit nem kedvelni, nem egyetérteni egymással, nem azonosulni a másik értékeivel. És akkor lehet kulturáltan, asszertíven kommunikálni a véleményünket. De gyűlölködni, sértegetni, a halálát kívánni valakinek, az nem oké. Okozhat ez önértékelés sérülést, szorongást, aminek lehetnek fizikai tünetei, mint alvási nehézségek, verejtékezés, gyomorgörcs. Sokféle fájdalmas, negatív hatása lehet, így akármilyen naivnak is hangzik: csak ne bántsuk egymást.

Nagyon köszönöm az interjút! Mit üzennél az olvasóknak?

Hogy merjenek az önismeretükbe fektetni. A saját tapasztalatom az, hogy a legjobb dolog, amit tehettem magamért az az volt, hogy terápiára jártam. Nehéz út, bátorságot igényel, küzdelmes, nem egy kellemes utazás, legalábbis az eleje biztosan nem. De akkora nyereség származik belőle, amitől teljesebb lesz az életünk.

A pszichológusnő tehát több internetes felületen jelen van. Az alábbi oldalakat érdemes megnéznetek:
https://www.razs.hu/
https://www.facebook.com/RAZS.Racz.Anna.Zsofia.pszichologus.hivatalos
www.razs.blog.hu
https://www.instagram.com/r.a.zs/

(A cikket írta és az interjút készítette: Ebergényi Viktória)

(Fotó: Lődi Virág)